Kérdés:

Az örökbefogadásról több nézőpontból hallottam már véleményt, kijelentést. Igével szolgáló gyülekezetvezető is mondott már olyat, hogy nem látja ennek igei alapját (egy konkrét esetben). Nyilván az igei alap nem egy(etlen) konkrét esetre vonatkozik, így meg lehet vizsgálni, hogy 

- mit mond az ige az örökbefogadásról?

- mit mond az ige a mai hívőknek az örökbefogadásról?

Válasz:

Ez a kérdés szorosan kapcsolódik egy korábbihoz: „Ha az Úr nem ad gyermeket”. Akkor a következőt mondtam:

„Amelyik lánynak nincs férje, vagy amelyik asszony házasságban él ugyan, de nem lehet gyermekük, azok szívében is ott van a gyermek utáni vágy, de jó, ha elfogadják, hogy a vágyaik ellenére nem lesz gyermekük. Az Úr így látta jónak, és nekik más feladatot adott Isten erre a földi életre. Mert vannak más fontos szolgálatok a nőtestvérek számára is”.

„Vannak házaspárok, akik nagyon várják, de nincs gyermekük. Az Igében olyan esetek vannak leírva, hogy az ilyen házaspároknak az Úr csodamód adott gyermeket. Ilyen volt pl. Ábrahám és Sára, vagy Zakariás és felesége, Erzsébet. A gyermektelenség nem Isten büntetése. Bár meg van írva, Zsolt 127:3… az anyaméh gyümölcse: jutalom. Zsolt 128:3-4 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Íme, így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat! Mégis vannak, akiket Isten másképpen áld meg, nem gyermekekkel. Olyan szellemi áldással, amiből másoknak tudnak szolgálni. Jó, ha felismerik ezt a szolgálatot a gyermektelen házaspárok.

Az Igéből világos, hogy ha valaki nem az Úrtól várja a gyermektelenség megoldását, hanem maga veszi kezébe a kezdeményezést, abból baj lesz. Így járt Ábrahám, amikor Sára rávette, hogy a szolgálólánytól, Hágártól legyen gyermekük. Az a gyermek később, és utódai mind a mai napig, sok fájdalmat, szenvedést okoz Ábrahám leszármazottjainak.

A gyermektelen házaspárokra Isten valami más feladatot bíz, nem a gyermeknevelést.

De tud az Úr gyermekeket is adni az Őt szolgálóknak akkor is, ha nem született saját gyermekük. Felvehetik sok gyermek terhét, tanítását, segítését, nevelését, anyagi támogatását; és mikor azok felnőnek, közülük mindazok, akik új életet kaptak az Úrban, hálásak lesznek az Úrnak, de azoknak is, akik értük munkálkodtak.

Van most is sok olyan hívő házaspár, akiknek nincs gyermekük. Voltak régen is, Pl. Ungár tv. Nagyon jó példa előttem Varga János tv. és felesége. Nekik sem volt gyermekük, de az egész életüket az Úrnak szánták, és az Úr áldássá tette őket sokak számára! Többek közt az én számomra is. Sokat köszönhetek János bácsinak. Mindig volt ideje számomra, és türelme, szeretete, bölcs tanácsa, imádsága szellemileg épített. Diákkoromban anyagilag is támogatott.

Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy akiknek nincs gyermekük, akár azért, mert nem mentek férjhez, akár azért, mert nem adott az Úr, bár szerettek volna, rájuk mást bízott Isten. Kérjék el az Úrtól, mi ez a más szolgálat, abba álljanak bele teljes szívvel, és boldogok lesznek az Úrban!”

Ennyit idéztem a korábbi kérdésből, és ezek után nézzük az örökbefogadás kérdését! Ahogy a kérdező is mondta, nem konkrét esettel, hanem általánosságban szólok az örökbefogadásról az Ige alapján.

1.) Az Igében két esetre emlékszem, amikor valaki örökbe fogadott egy gyermeket.

Első: A fáraó leánya Mózest fogadta örökbe. Apcs 7:20-22 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. Mikor pedig kitétetett, a fáraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. És Mózes taníttaték az egyiptombeliek minden bölcsességére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

A csecsemő Mózes halálra ítélt volt. Isten különösen rendezte az életét. A fáraó leánya talált rá a ládácskában, és könyörült rajta. Fiává fogadta, és fizetett a Mózes saját édesanyjának, hogy szoptassa és nevelje fel. Így maradhatott életben Mózes, és így tudta betölteni azt a szolgálatot, amire Isten elhívta. Szolgálata során később a fáraóval is kellett beszélnie, amihez szüksége volt az egyiptomi neveltetésre is.

Második: Márdokeus Esztert fogadta örökbe. Eszt 2:7 És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.

Az ilyen örökbefogadás az Úr akarata szerint való, és a rokonokra nézve mintegy kötelező. Tehát ha egy gyermek árván marad, akkor a rokonságból valaki karolja fel, fogadja örökbe, és nevelje fel saját gyermeke gyanánt. A vérségi kötelék így megmarad. A gyermek a szüleihez hasonló nevelésben részesül. Nagyon hasonló vagy azonos hitben, értékekben, szokásban, kultúrában, stb.

Úgy gondolom, ez a két eset azért van feljegyezve az Igében, hogy útmutatóul szolgáljon az örökbefogadáshoz is. Egyúttal arra is rámutat, más Igékkel együtt, hogy milyen esetben, milyen indítékkal nem helyes az örökbe fogadás.

2.) Nem helyes az következő indítékkal örökbe fogadni:

(1) Csak azért, mert nagyon vágynak gyermek után. Ugyanis ha az Úr nem ad, akkor más feladatot bíz a hívő házaspárra, és meg kell tagadni ebben is a saját lelküket, különösen az asszonyoknak.

(2) Ha arra számítanak, hogy öreg korukban majd a fogadott gyermek segítségükre lesz. Ugyanis sokszor még a vérszerinti gyermekek sem tudnak, vagy akarnak a szülők segítségére lenni. A hívő gyermekek inkább nem tudnak, sok hitetlen meg nem akar segíteni. Az örökbe fogadott gyerekek is így viselkednek. Van, aki hálás, és gondját viseli a szülőknek, és van, aki elfelejtkezik róluk. De a hívő szülőknek nem a gyermeküktől, hanem az Úrtól kell várni az öreg koruk gyámolítását. Ő megígérte: Ézs 46:3-4 Hallgassatok rám, Jákób háza és Izrael házának minden maradéka, akiket [magamra] raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

Az Ige azt mondja ugyan a gyermekeknek, hogy kötelességük az öreg szülők gondjának, terhének a felvétele. Ez a szülői tisztelet öregkorban. De ezt nekik mondja, nem a szülőknek. A szülőknek azt mondja, hogy Istenben bízzanak, ne a gyermekeikben. Meg van írva: Jer 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Kemény és komoly kijelentés ez, és az örökbefogadásnál az Úr leméri a szívünk szándékát.

Összefoglalva: Az említett Igék alapján komolyan álljanak azok az Úr elé, akik örökbe akarnak gyereket fogadni, hogy mi az indítóokuk. Fennáll-e annak a két esetnek valamelyike, amiről olvastunk: Mózes és Eszter esete. A gyermek utáni lelki vágyuk nem szorítja-e háttérbe azt a szolgálatot, amire az Úr elhívta őket? Esetleg nem az öreg korukat akarják-e „bebiztosítani”?

Ezek mérlegelésével, az Úr előtti felelősséggel hozzon mindenki döntést!

Ámen.